A vérpezsdítõ tánc, amit ma salsa néven ismerünk, több évszázados zenei és kulturális örökség eredménye, mélyen a latin-amerikai és karibi társadalmak történelmében gyökerezve. A szó eredeti jelentése szósz vagy fûszer, ami táncként már az igen összetett zenei stílusra és a különbözõ ritmusok keveredésére utal. A salsa stílusként igazi gyûjtõfogalom különbözõ táncritmusokra, amelyek közös eleme, hogy a spanyol nyelvû karib-tengeri térségbõl származnak. A salsa a jelenkori nagyvárosok zenei jelensége is, hasonlóan a jazzhez vagy a rockzenéhez. Olyan zene, amely a kezdetektõl fogva táncra teremtetett, amelynek fejlõdése során szeretet és gyûlölet, szatíra és történelem, forradalom és tekintély olvadt egybe. A napjainkban közismert salsa az 1960-as években született, amikor számtalan kubai és Puerto Ricó-i emigráns érkezett New Yorkba, ahol megõrizték kultúrájukat, tradícióikat. A zene és a tánc itt formálódott nagyvárosi stílussá. Az eredeti salsa egy gyors, sodró, heves, ritmikusan bonyolult zene, tánca pikáns, vidám, tüzes és lendületes. Jellemzõje a játékosság, a karral történõ forgatások oda-vissza, a lépéskombinációk sokasága. Két alaptípusa létezik, a kubai és a Puerto Ricó-i stílus, de térségenként más-más stílus a domináns: Casino Cubano, New York Salsa/mambo – clave, L. A. Salsa, Dél-Amerikai Salsa és a Miami style. A táncolók számát tekintve is változatos: egyéni, páros és csoportos mozgásban is megtalálható minden verziója.
Különlegességként érdemes kiemelni a Salsa Lady' Style - azaz nõi stílus - formáját. Ebben tökéletesen érvényesül a salsa magával ragadó, tüzes, vérpezsdítõ világa, a nõi érzékiség, báj és szexualitás egyfajta kifejezési módjaként. Ezt nem csak a szóló táncban, hanem a salsa páros figuráiban is lehet alkalmazni. A finom kéz- és vállmozdulatok, szexi csípõ- és testjátékok, stílusgyakorlatok és forgástechnikák mind hozzásegítenek ahhoz, hogy még tökéletesebben, önmagadat kifejezve, egyedi stílussal táncold a kubai és a Los Angeles-i stílust. Ahogyan egy ideillõ idézet is összefoglalja: "Amikor táncolsz, felszabadul a szíved és a lelked. A tánc lehet a boldogságod forrása, gyógyír a bánatodra, a vágyaid kifejezése, mindaz, ami Te magad vagy!”
Rock'n'Roll - A korszakokon átívelõ, mégis kortalan tánc
A Swing táncokból eredõ Rock & Roll egy nagyszerû zenei élmény teljes átültetése mozgásba a táncos érzelmei által. Az eredeti stílus számos vállfajt szült, amelyek mind szorosan öszszefonódtak a kiváló zenékkel. A táncosok egyedi stílusa mindig formálta a swing táncokat, amelyek az 1910-es évek elején tûntek fel, majd késõbb módosult változatokban (pl. lindy hop, balboa, west coast swing) terjedtek el. Magyarországon napjainkban a számos, összesen mintegy harmincféle swing táncból a balboa, a boogie-woogie, a hollywood style, a lindy hop, a shag, a rock and roll és a jive az, amit szélesebb körben ismernek és táncolnak akár versenyeken is. Ezek a legjobban elkülöníthetõ swing táncok, amelyek azonban nagyon jól kiegészítik egymást és szabadon kombinálhatók.
A swing táncok legfõbb jellemzõje a szabad vezetés, az improvizáció, amely a leginkább megkülönbözteti õket a többi tánctól. A rock and roll elsõ virágkora az 1950-es évekre tehetõ. A tánc három nagy zenei irányzatból fejlõdött ki: a jazzbõl, a fehérek által játszott country & western stílusból és a feketék rhythm & blues mûfajából. A faji megkülönböztetés évekig meggátolta e különbözõ irányzatok keveredését, ám idõvel egyre nõtt azon fekete és fehér közönségû rádióadók száma, amelyek szívesen mûsorukra tûzték, így idõvel a tánc is társaságképessé vált.
1956-ban Bill Haley és a Comets a The Blackboard Jungle címû filmhez elkészítette a Rock Around the Clock címû felvételét – ezzel zenei forradalmat indítottak el. A Rock & Roll kemény négynegyedes üteme – szemben a swing simogató szinkópálásával – nem volt ismeretlen a jazzrajongók elõtt, így rögtön megragadta a kor fiataljait. A tánc a szabadidõs szórakozás mellett külön sportággá is fejlõdött, melyben az 1970- es évektõl versenyeket is rendeznek. A rock & roll alaplépése a zene ritmikus elõadásmódját követi, 4-es, 6-os, 8-as és 9-es alaplépésrõl beszélhetünk. Ezek segítségével különböztethetõk meg a táncstílusok is, így a Hobby R&R, Swing, Boogie Woogie, Lindy Hop, Akrobatikus R'n'R, Jive, és a többiek.
Boogi-Woogie
Boogie Woogie - Video:
Swing – Évszázados múlttól az akrobatikus jelenig
A swing tánc a mai napig szorosan kötõdik a swing zenei stílusához, amellyel együtt kialakult afrikai és európai gyökerekbõl. A kifejezés maga a swing, a blues és jazz zenére kialakult táncok összességét jelenti, de csak a legfõbb stílusait is hosszan sorolhatnánk: Lindy-hop, Charleston, Black-bottom, Shag, Balboa, East Coast Swing, Jive... Elsõként érdemes megismerkedni a swing táncok legnépszerûbb és egyben legremekebb stílusával, amely a Lindy-hop névre hallgat. Maga a stílus több, az 1900-as évek elején divatos táncot ötvöz, mint a Charleston, a Cakewalk, a Foxtrott, a Shimmy, a Break-A-Way vagy a Texas Tommy.
Swing - Video:
Lindy Hop
Elnevezésének története sem mindennapi: a Lindy-hop kifejezés George „Shorty” Snowdenhez fûzõdik. 1927 májusában Charles Lindbergh (becenevén Lindy) 33 és fél óra alatt átrepülte az Atlanti-óceánt, a világon elsõként. Ugyanekkor a Central Parkban éppen maratoni táncverseny zajlott, amit Shorty nyert meg partnerével. Egy újságíró, aki addig még sosem látta az újfajta táncot, a verseny végén meginterjúvolta a gyõztes párt, hogy voltaképpen milyen táncot is látott. A táncos az asztalon heverõ újság fõcímét meglátva – „LINDY HOPS THE ATLANTIC” (Lindy átrepülte az Atlanti-óceánt) – válaszolt: „Ez a Lindy-hop. Repülünk, mint Lindy!” A Lindy-hop fénykora a ’30-as évek közepétõl a 40-es évek elejéig tartott, akárcsak magának a swing zenének és ezzel együtt a Big Bandeknek is. A tánc akrobatikus „levegõelemeit” pedig Frankie Manningnek köszönhetjük, aki elõször alkalmazta a Lindy-ben a különbözõ dobásokat, merész akrobatikákat. A Lindy-hop dinamikus, improvizatív stílusához képest erõs különbséget mutat a másik nagyobb stílus, a west coast swing, a swing lassú tempójú zenékhez kapcsolódó változata. Ennek a stílusnak egyik jellemzõje, alapja egy 6-os számolási alapú, ún. „Sugar push” volt. Ezt a táncot egyébként 1989. január 1-jén Kalifornia hivatalos állami táncává nyilvánították. Népszerûsége azóta is töretlen, manapság versenyeken már nemcsak swingre, hanem más zenére (blues, cha-chacha, funky, disco, pop, rhytm and blues) is táncolják.
Lindy Hop - video:
A R'n'R / Boogie Woogie/ Swing / Lindy Hop és stílusairól bővebb információ és videó anyag: http://rockandroll.info.hu
Hiphop – egy egész világ zenébõl és mozgásból
A hiphop nemcsak zenei mûfaj, de egyben életstílus is: magában foglalja a zenét, az öltözködést, a szlenget és még számos elemet. Mozgáskultúrája az akrobatikus megoldásokkal tarkított táncban is testet ölt, de nem kell profinak lennünk, hogy elsajátítsuk a látványos mozdulatokat. A hiphop igazi kiterjedt (szub)kultúra, saját zenei stílussal. Alapja az MCing vagy rap (ütemre szövegelés) és a DJing vagy scratch (lemezek pakolása és keverése), amelyre épülve saját tánckultúrája, a break is népszerû lett. Ezzel persze nem teljes a sor: ide tartozik még a rajz/festõi stílus graffiti, valamint a hozzá kötõdõ sportok, mint például a streetball. Legfontosabb alkotóelemének a rapet tekintik, ami eredeti jelentése szerint a beszéd „folyékony és életteli módja”. A rap gyökerei Afrikából fakadnak, zenei elõzményei a rabszolgák által kerültek Amerikába. A zenei irányzat a tánccal együtt sokáig egyfajta hagyományõrzõ önkifejezési lehetõséget jelentett a feketék számára. Innen kiindulva érthetõ, hogy a hiphop alkotásaiban a hangulat mindig laza, de határozott, agreszszív, de néhol bolondos.
A modernkori hiphop kezdetét az 1970-es évekre teszik, amikor a jamaikai DJ Kool Herc New York Nyugat-Bronx negyedébe költözött. Õ kezdte el kidolgozni a két lemezjátszó együttes használatának lehetõségeit, és improvizált rímeket mondani a mikrofonba. A rap hamarosan túlnõtt New Yorkon, a feketék körein át terjedve elindult világhódító útjára. 1979-ben jelent meg az elsõ igazi hiphop siker, a Sugar Hill Gang albuma és rajta a „Rappers Delight”, amelybõl tízmillió darabot adtak el. A népszerûség növekedésével a hiphop mûfaján belül is megindult az irányzatok elkülönülése, nagyjából két szélsõség között elhelyezkedve: az eredetileg az USA keleti partjára jellemzõ „emeld a kezedet a magasba, ez lesz az év partija” jellegû, és a nyugati part karakteres, durvább és bizonyos értelemben veszélyesebb életmódot bemutató gengszterrap között. A mozgás pedig, amely része a hiphop feltartóztathatatlan sikerének, ugyanúgy hódít az egész világon. Az utcáról indult, de mára a tánctermekben is kivívta magának a helyet, és már régen nem csak a feketék életének része.
Társas táncok - A tradicionális táncok
Magába foglalja a standard (angol-, bécsi keringo, tangó, slowfox) és a latin-amerikai (rumba, szamba, mambó, cha-cha-cha, jive) táncokat.
1924-ben vált ismertté az angolok lassú keringõje, lágy mozdulataival, dallamos zenéjével.
A bécsi keringõ eredetét a XII. századig vezethetjük vissza, de a bécsiek csak hat évszázaddal késobb indították hódító útjára walzer néven.
A foxtrott lassú és gyors, elore és hátra lépések sasszéval variált váltakozása, melynek lassúbb változata a slow fox, gyorsabb pedig a quickstep.
A rumba kubai eredetu tánc, és az élénk latin-amerikai temperamentumot fejezi ki, de napjainkban ezt a lassú rumba váltotta fel.
A szamba afrikai eredetu, osi népi tánc, szaggatott, rövid mozdulataival, magával ragadó ritmusával.
A mambó a rumba dzsesszes formája, a különbség foként a ritmusban, a hangsúlyban van.
A cha-cha-cha mesterségesen létrehozott tánc, a rumba és a mambó egy változata.
A jive-ot angol tánctanárok hozták létre, "szalonképessé" téve az Amerikában dívó lindy hop, boogie-woogie, rock and roll táncokat, lassabb zene felhasználásával.
Jazz és Modern tánc
A XX. század elején radikális változások kezdődtek a táncéletben: megjelent a moderntánc. Ez lényegében szakított a balett minden hagyományával, elutasította a többnyiretündérmeséken alapuló történeteket és kecses, kifinomult mozgást. Elsődleges célja az volt,hogy megvalósítsa a kifejezés teljes szabadságát. Bár élesen elszakadtak a balett feszesstílusától, mozgáskészletét mégis a kecses, puha és harmonikus mozdulatok jellemzik.A stílus egy speciális technikán alapul, az un. Izolációs-technikán. Ennek lényegeabban áll, hogy egyes területei a testünknek egymástól függetlenül mozognak. Amozgásközpontjai: fej-nyak, vállak, mellkas, medence, a kezek és a lábak. A mozgáslényege a "policentrikusság", ez azt jelenti, hogy legalább kettő - a fentebb említett- mozgásközpont egymástól függetlenül mozog. Majdnem minden típusú mozgásengedélyezett. Aki hobbiból űzi ezt a tánc stílust, az a ritmikus gimnasztika és a táncsportnagyszerű elegyére lel benne. Kiválóan alkalmas a helyes testtartás kialakítására,mozgásanyaga fejlett mozgáskoordinációt eredményez, melyek összességében páratlanmozgáskultúra kialakítására adnak lehetőséget.Jelentkezőket 8-18éves korig várunk sok szeretettel! A jelentkezőkre a tánc stílusából fakadóművészi adottságokon kívül fellépési és verseny lehetőségek, valamint egy kiváló társaság vár!
Hastánc - A legősibb táncok egyike
Az ókori Egyiptomban számos Görög szobor készült táncosokról. A korai civilizációkról úgy tartják hogy a táncokat az Istenek imádása és vallásos szertartások során adták elő. A tánc akkoriban sőt még manapság is, áldást és gyógyulást segítette elő valamint,felkészítette a nőket a gyermek szülésre, a nász éjszakára, valamint minden napi tevékenységüket táncolták el. Valamikor XI.század környékén India Északi részéről vándorló csapatok indultak el. Amerre elhaladtak ott meghonosították zenéjüket és, táncukat s e táncok útközben keveredtek az adott ország már meglévő táncaival...A keveredés eredménye jól látható a népi táncban és a Hastáncban. Ma a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a Keleti táncok jelentős részét kizárólag nők táncolják. Más országokban a férfiak is táncolják ezt a táncot. Ma a tánc számtalan változatban és értelmezésben van jelen a világ minden táján és lelkes művészek tevékenykednek azon hogy a tradicionális formákat életben tartsák... Az Egyiptomi Keleti tánc Kairóból(1940-es években )indult ki a mai formátuma, színpadra állítva, látványos elemekkel táncolták. Kelléket használva, fátyol,gyertyatartó,csörgő dob,kard,kígyó,bot ruházat: látványos, fényes, nőies,gyöngyös, érmés. Törzsi tánc,Amerikai Törzsi stílus Kaliforniában alakult ki, Keleti országok táncait,ruházatát és stílusait használja.Ruházatuk igen változatos,kagylós,Antik érmés,diszitése,színes pomponos övekkel...
Török stílus Közép-Keleti táncok:Kelet-Európában Törökországban táncolják.Sok színű ruházat,érmés díszítéssel...
A legősibb tánc újra felfedezése a mai kor asszonyainak,lányainak új megközelítését nyújtotta a táncban. A Fúzió-s táncok magukba foglalják a sok stílus lehetőségét.A táncos bele viheti érzését,gondolatát,személyiségét a táncába. A Hastánc egy élet érzés.Aki egyszer belekóstol az a rabja lesz!!!
Zumba - a világ legújabb fitness trendje.
A hétköznapokból és az unalmas, már véget nem érõ fitness órák rutinjából kiszakadva könnyen és szórakozva mozgathatod meg testedet és lelkedet egyaránt. A ZUMBA órákon az összes latin ritmussal (salsa, merengue, cumbia, quebradita, reaggeton, samba, axé, flamenco, hastánc) találkozol, mindenki számára gyorsan elsajátítható és leegyszerűsített módon. A ZUMBA zsírégetõ, állóképességi és tonizáló edzés is egyben.
Sokak szerint a tangó a legnehezebb társastánc a világon. Pedig nem is olyan bonyolult, de az igaz, hogy egy egészen különleges, sajátos szabályokkal mûködõ világot jelent a táncos és a szemlélõ számára is. Az argentin tangó mûfaja a XX. század elsõ évtizedeiben alakult ki társastáncként és zenei stílusként, Argentínából és Uruguayból kiindulva. Kezdetben a munkásosztály tánca volt, de az 1910-es években az európai arisztokrácia is megkedvelte, majd Carlos Gardelnek köszönhetõen igazi divathullám lett belõle. A felfutást egy hosszabb szünet követte, majd 1983-tól jött az újjáéledés: a tangó ismét a táncolni vágyó közönség fókuszába került. Népszerûségét többek között annak köszönheti, hogy az egyenjogúságtól hangos világunkban a hagyományos férfi és nõi szerepek reneszánszát engedi meg. Mozgásait tekintve erõsen improvizatív – nincs alaplépése, bár az évtizedek során a tánctanárok számos lépéskombinációt rögzítettek, hogy a tanulók dolgát megkönnyítsék. A férfi minden egyes lépésnél rögtönöz, a nõ pedig nem tudhatja, mi lesz a következõ. A szigorú szabályokról alkotott elképzelések helyett folyamatos, non-verbális párbeszédre van szükség férfi és nõ között, a tánc minden pillanatában. A tangó alapelemei a szabadság, a kreativitás és az eredetiség. Formáját tekintve eredetileg együttes séta a partnerrel a zenére, így nagyon fontos része a zeneiség. A láb általában (a díszítések és bonyolultabb lépések kivételével) érinti a parkettet vagy nagyon közel marad hozzá, a térd és boka pedig könnyedén összezár, amikor a szabadon levõ láb elhalad a másik mellett.
Amellett, hogy táncként páratlanul népszerû lett, a tangó a XX. század egyik kiemelkedõ zenei stílusa is, amely a közönség társadalmi, etnikai, nemzeti hovatartozásától függetlenül aratott sikereket. Csak Argentínában és Uruguayban tízezrével írtak tangókat, amelyeket együttesek százai adtak elõ. Gyanítható, hogy minden más kortárs zenei irányzatnál több mûvet hagyott a stílus az utókorra – talán csak a jazz bír hasonló súllyal. A tangó ideális alapanyagából érthetõ módon lett kedvelt egzotikum. Ez tette híressé, ez kelti fel ma is iránta az érdeklõdést.
Sztepptánc – A ritmus, amely nem csak a szívünkben hallatszik
A sztepp az 1800-as évek elsõ felében alakult ki az ír step, az angol–skót clog és az afroamerikai juba táncok mozdulatsorai, valamint a ritmikus dobogás kombinációjából. Az USA déli államaiból indulva a stílus a táncterek és színpadok után a musicalek révén a mozikat is meghódította, újra és újra feltámadva. Szteppelés közben a test válik ritmushangszerré, a táncos úgy használja a lábait, mint a dobos a dobverõket. A cipõ koppanásait az orrára és a sarkára szerelt fémlapok (korábban a cipõ fa rátétekkel volt elkészítve) erõsítik fel. A tánc a varieté révén emelkedett elõadómûvészi szintre, majd a fekete táncosok hosszas küzdelmek után fehér közönség elõtt is fellépve még ismertebbé tették. A stílusteremtõ Bill „Bojangles” Robinson, a Berry-fivérek és a Shim Sham Simmy-t megalkotó Leonard Reed elnyerte a nagyközönség rajongását. A fekete mûvészek mellett feltûntek Fred és Adele Astaire, a még gyerek Gene Kelly, Buddy és Vilma Ebsen, hogy még évtizedekkel késõbb is csodáljuk õket filmjeikben. A stílus az ötvenes évek végén leépülni látszott, a musicalek csillaga leáldozóban volt. Azonban szerencsére nem tûnt el a süllyesztõben ez a tánc, és a nyolcvanas években visszatért a köztudatba, fõleg Gregory Hines filmjeinek (Tap, Cotton Club) köszönhetõen. A recept mindig beválik: ha valaki újat szeretne alkotni, akkor egyszerûen visszanyúl a régi irányzathoz, a sztepptánchoz. Emiatt bukkan fel újra és újra a sztepptánc, a mûvészet, elég visszaemlékeznünk a Sydney Olimpiai Játékok megnyitó ünnepségére, ahol a Tap Dogs tánccsoport 1000 táncosa bûvölt el a televíziós világközvetítésnek köszönhetõen mintegy 3,4 milliárdos nézõközönséget. De egészen új terület is akad, mint a „Táncoló talpak” címû rajzfilm, amelyben a táncos lábú pingvin mozdulatait a sztepp jelenlegi leghíresebb fiatal képviselõje, Savion Glover kölcsönözte. A sztepp tehát újra és újra feltûnik – vajon ismét éveket kell várni, hogy megdobogtassa a ritmusra verõ pécsi szíveket is?
Charleston
Mi a Charleston Charleston? Egy tánc, melyet ragtime zenére járnak. csak a 19. század végén kezdodött a fekete és fehér mozgáselemek összeolvadása az afro-amerikai táncstílussá, amely az akkori zene segítésével a nagy jazz-korszak kezdetét jelentette. (A cakewalk volt az elso tánc a 20. század elején, amely az un. afro-amerikai táncok elofutáraként Európát elérte, ez követték a divattáncok, a onestep, a jimmy, a Charleston és a black bottom). Amint Európába átterjedt, jött a Charleston orület. Egy szabad ütemu tánc, egészen rendkívüli életerovel. A Charleston egyesítette a térd lazítás és feszítést a lábfej be-ki csavarásával, valamint partner nélkül az ellentétes karlendülettel. A táncparkett így karok és lábak tömegévé vált, de nem sokáig, mert egyre több ellene voltak ennek a korlátoknélküliségnek és a szabad mozgásnak. Így a Charleston legyöngült, de maga után hagyta az akkori fiatalok rendkívül élénk kifejezésmódját.
Electric Boogie
A nyolcvanas évek elején keletkezett, rap zenére táncolt látvány tánc, mely sok a Break Dance - hoz hasonló elemet tartalmaz, ezért szokták a Break pantomimos formájának is nevezni. A mozgások egy árammal feltöltött robotot utánoznak, és kizárólag férfiak táncolták. Elofutárai a hetvenes években népszeru robot és mechanikus mozgásokat utánzó mozgások voltak. A 80' évek táncorületének kiemelkedo gyöngyszeme. Az izolált mozgás muvészete. A pantomim elemek, a gépszeru mozgást idézo, alkalmanként a testen végigmeno hullámzás, illetve ezek kombinációja látványos produkció formájában.
